halálosan uncsi bejegyzés nem ajánlom, de tényleg, döglesztő. komolyan Neee! mondom, sajnálni fogod az életedből a rászánt időt

Csá lények, ne higgyetek a címnek, lassan építkezem ebben a bejegyzésben, a tökéletes közönytől egészen a végéig, ahol az izgalom a tetőfokára hág. A kulcsszó itt a hág.



Irtó nagy holtponton vagyok a tornával, inkább ne is beszéljünk róla ( miért beszélünket írok? nem is beszélek senkivel, heh csak írogatok a vakvilágba...) de visszahozom belőle magam mindent megteszek.

Egy ideje egy magyar visual novel készítő csapat tagja vagyok mint hátteres, és ezzel foglalkoztam egy ideig, meg fogok még. Az első játék izé már kikerült például az anime addicts-ra is, mármint a hír róla, és tök jó mert átlaghoz képest sokan nézték. És igen sok komment is érkezett, ami a magyar kommentelési szokásokat ismerve elég meglepő. Szóval bizakodó vagyok. Csak nem nagyon nagy a hajlandóság a pénzbeli támogatásra sajna, és úgy érzem megint csak a magyar mentalitásból és lapos pénztárcákból kiindulva, hogy hamar kell nyitni külföld felé ha ezzel komolyabban akarunk foglalkozni. A bajom egyedül az, hogy azóta sajna nem vagyok magammal elégedett, és összességében sokkal többet várok el mindenkitől a folytatásban, mint amit eddig csináltunk. Elvárásaim vannak úgy, hogy én csak a hátteres vagyok :"D

akkor mutatok is hátteret, amit a játékhoz csináltam. Bár ez inkább csak ilyen karakter bemutató sztorika volt.



ez az egyik legjobb háttér, a japánosas.  A vázlatnál csak egy valamiben voltam biztos, miszerint a beillesztett csajszi lesz benne. Minden mást a véletlenre bíztam, meg  a bal sarokban lehet látni, hogy tényleg nem tudtam mit csinálok, elkezdtem fekete fehérben árnyékolni a vázlatot. Ne kérdezd miért :D

aztán fél millió ref kép letöltése után sem tudtam értelmezni a japán épületeket. Ha egy fegyvert tartanának a fejemhez sem tudnám megmondani, mi hogy rakódik egymásra, sok a léc sok a fa sok réteg, lyuk, rés, zsufi, egy óriási káosz. Mégis, hogy találják meg a bejáratot? X"D

DE, hogy egy kicsit szakmázzunk, a lineart egy rétegen kezdett valami nézhetővé alakulni, és egy másik rétegen a színeket, árnyékokat dobtam fel laza könnyedséggel XD

Itt már több rétegen van a lineart, a virágok, és az a tartó a bal alsó sarokban

a bal oldalon mondhatni kész a lineart, a jobbon a tetőt csináltam meg újabb egy millió ref kép tudományos megfigyelése után. Ugyanis a japánok, és sok más ázsiai nép nem tudom milyen anyagot szívtak, de nem voltak hajlandók egy normális tetőszerkezetet kiagyalni,

És ilyen a kész  háttér, többféle színvariációban csináltam meg

a jelek elvileg jelentenek is dolgokat, a lámpán pölö az van, hogy macska(elvileg XD)

és a többi felirat: kaja, szaké, zöldalma, és még valami, de azt sem tudom melyik hova van már írva :D

aztán végre haladtam az egyik tartozásommal el se hiszem komolyan, olyan jó lenne már befejezni ^^
Még egy ősrégi comission volt. Volt, mert ingyen befejezem. Elkezdtem és félbemaradt évekig, szal ezért nem kérek pénzt, és aki kérte nagyon türelmes °3°
És van még kettő ilyen tartozásom :"D

Szóval ez az. >w< Nate, aki épp nagyon benne van a buliban, vagyis ő benne vannak nagyon benn, szóval az ő fejét meg annyit néztem, hogy nem tudtam eldönteni melyik arcot vágja az alábbiak közül, úgyhogy a kedves szuper türelmes megrendelőé lett a döntés.

Na, és ennek a kiszínezését akarom streamelni, kíváncsi vagyok hány évig színezem majd :"D na jó nem, ezt most tényleg gyorsan be kell fejezni!
A könyvek a kedvenceim, meg Nate gyűrött inge, meg a hajak. Mindig vannak kedvenc részeim a rajzaimon.

Egyetlen szomorú, sőt egyenesen gyászos dolog, hogy szegénykéim megvoltak tök meztelenül lineartban és el akartam menteni, mert olyan jól sikerült a kis testecskéjük, de sajna nem mentettem el, kitöröltem én nyomi T.T

Ez a másik, amit majd utána csinálok meg. Remélem nincs itt a bloggeren nagy regula az ilyen rajzok miatt XD különben sem látszik semmi, ezek a srácok csak birkóznak ez tisztán és világosan látszik ez ilyen régi stílusú puritán pucérbirkózás X"D közben az egyik éppen hapcizni készül, pont olyan feje van hogy "haaa haaa haaaaaa -PCÍÍÍ!" de még nem ért el a pcííí-ig
Még nagyon gány állapotban van amúgy, lesz itt még mit csinálni, hogy kinézzen valahogy. A csápos gyerek a Tokyo goul főszereplője Kaneki a másik talán egy original charakter, ha jól emlékszem de nem biztos, most ezt nem tudnám megmondani fejből. Kanekit is csak azért vágom, mert még a csapból is ő folyt egy időben.

Jó lenne saját karaktereimről is ilyen részletes kidolgozott rajzokat készíteni, mint amilyenek ezek lesznek... nem értem miért nem megy, csak ócska firkálmányok.

Na, de ha már ennyi hímnemű volt eddig ne szakítsuk meg e szép sort és ím itt van Karik (ki más XD) és egy firka (mi más)

ezt a double meme-hez kezdtem el, mert Hangyal újra meg akarjuk csinálni de hát ez is lassan egy éves terv :D de legalább van egy ilyen fasza vázlatom a kis pankrátorról. Amúgy szemfülesek kiszúrhatnak ott egy kezdetleges kacsát. Olyan cuki, Karik és egy cuki kacsa *w*

Az arca meg külön érdemel egy közelit, mert esélyes, hogy ha még ebben az életben elkezdem a lineartot akkor el is rontom és akkor oda a kis csini feje :(

Karik tökéletes lezárása a bejegyzésnek

páá

 ja és ezer bocs a fostos helytelen írásért :(

*nyisza nyisza nyisza* AAAAHHHHH~ EEEH? Neeee! Grrrr!!! Szeretlek. ...ISTENEM!!4 GYŰLÖLLEK! ... gore party is coming. hehe

 Hanggyal  kitaláltunk egy kis sztorikát.  Ami már megvan belőle, a lényeg, azt nagyon megszerettem. Egy kicsit kilépek az átlag Zaas világaimból. tehát nem lesz semmi démonos, semmi ufó, semmi szörny, semmi horror, semmi kapucnis felső(na jó, ezt nem ígérhetem meg XD)  Igazából azt is kéne írnom, hogy nem lesz benne semmi meleg, de nem írom.
Az egyik szereplő az enyém a másik Hangyé és ... Muhahahahahaaaa~
Szóval nem bírom ki, hogy ne rizsázzak egy kicsit a karimról, aki mivel olyan friss, mint a reggel sült kenyér, nem biztos, hogy a háttér történetén nem változatok.  De lehet hogy csak hozzárakok. ki tudja, nálam ez kiszámíthatatlan X"D

Nigel Herrera egy mexikói-angol huszonéves csávó, akinek nincsenek combtól lefelé lábai, ezért tolókocsival közlekedik.
Már azért is érdekes egy ilyen karakteren dolgozni, meg kutatni, a téma után, hogy miképpen él egy fogyatékos ember, hogy ezt hitelesem tudjam visszaadni. Mióta a hatalmas bakijaimat elkövettem a DS-nél, miszerint null kutatómunkával raktam egy történetet egy merőben más kultúrájú világba. Azóta ez az utánajárás az egyik kedvenc részem, nagyon fontos a hitelesség, a korhűség meg ilyesmik. Szóval most kutatgattam kicsit a tolószékes
témában, és húha, vannak dolgok, azért kemény lehet úgy az élet. Meg annyi okból kerülhet valaki tolókocsiba, hogy nem is gondolná az ember.
 Na, de Nigelről írogatok ha már felvetettem.

 Amerikában él azt még nem tom hol de valahol vidéken nőtt fel egy kisebb városban. Anyja angol, apja Mexikóból szökött át az usába.
 Egy szegény negyedben éltek egy kicsike házban öten, anya apa a báty Miguel, Nigel és a húguk María Elena.  A bátyó bűnözésből él, börtönben is többször volt. A húg egy lepukkant házban él a családjával, a férjével és a kisfiával nem messze a nagyszülőktől. Nigelnek sikerült a legmagasabbra jutnia a családból a társadalmi ranglétrán onnan ahonnan jött. Persze ez nézőpont kérdése, mert ő is csak annyit ért el, hogy fel tudott költözni az egyik nagyvárosba, és ott építőmunkásként dolgozott. De ezt a melót, még ha nem is kapott sok pénzt, szerette. Nagyon szeret ugyanis fizika munkát végezni, mozogni, pakolni, mászni. A falmászás pedig a hobbija, és legfőbb kikapcsolódása lett. Állandóan tenni akar valamit, ezt az öregtől, az apjától tanulta, ne legyen semmittevő, izzadjon meg a betevőért, az élet úgysem fog vele kesztyűs kézzel bánni. Nem is bánik, hiszen elveszíti a lábait. Ekkor olyan mélypontba kerül, hogy alig mozdul ki otthonról, gyűlöli a világot, önmagát.  Úgy egy év kell, hogy nagyjából összeszedje magát. A körülményekhez képest megpróbál boldogulni, nem költözik haza, marad a városban egyedül. Nem hajlandó otthon ülni, ugyanúgy tenni akar, mint a lábai elvesztése előtt. utálja nézni azokat, akik az ő sorsára jutottak, fogyatékosok lettek és úgy agonizálnak mint ő. Dühítik ezek az emberek. Ezért a felépülésüknél önkéntes segítő. Tanfolyamra jár, amit az állam kedvezményesem nyújt a megváltozott munkaképességűeknek és programozást tanul, hiába nem szerette soha az ülő munkát.
 Nagyon vágyik a két lábon járásra, szeretne műlábakat, de erre nincs támogatás, pénz. Egy párat kap minden sérült ha elveszíti egy vagy két lábát de az övéit ellopják. De ő mindenképpen akar és mániájává válik, hogy szerezzen valami hipermenő műlábat.
Annak ellenére is, hogy tudja az emberek segítségére szorul bizonyos helyzetekben, ki nem állhatja ha segíteni akar valaki. Paradox. Sajnálatot érez felőlük, szánalmat, ami dühöt vált ki belőle. Őt ne sajnálják.
A legfontosabb ember számára az édesanyja, aki a család szíve, és összetartója akkor is ha valaki a családból rossz dolgokat csinál.(bátyja főleg) Nigelnek amúgy nincsenek nagy barátai, de haverokból  azokból sok van. Amíg nem volt sérült addig sokszor ment el a haverokkal meg a többi melóssal piálni, bár társaságban is inkább ő volt a csendesebb ember, aki ha a társaságba belekötöttek ő állt fel először verekedni. Beszélgetni nem nagyon szeret, hideg természet, komoly, keveset mosolyog, nem nyílik meg senki előtt. Viszont szeret olvasni, krimit és horrort. Nem volt soha pár hónapnál hosszabb kapcsolata, egy idő után a barátnők megunták hogy úgy kell kicsikarni belőle az érzelmeket, inkább kerestek egy másik palit, aki nem ilyen nehéz eset. kicsit türelmetlenek voltak, őt puhítani kell. Sokáig.
Pasija meg még annyira sem volt, pedig biszex, de ezt titkolja és így alakult, nőket felszedni  klasszikusabbnak és egyszerűbbnek tűnt számára. A "baleset" után viszont egyáltalán nem is próbálkozik senkivel, a tükörben ha látja magát, el nem tudja képzelni ki a ráknak tetszene egy csonka ember.

És a végére íme ő  Nigel, szeressétek :)