Big Zulu kétkedik és még anya sem bír magával, avagy miért hosszú Karik haja?

Big Zulu kétkedik és még anya sem bír magával, avagy miért hosszú Karik haja?

írta(LOL): Zöldalma

 Egy álmos kisváros… na, ez nem mondható el Nishiwakiról. Itt mindig történik valami, főleg a belvárosban. Koncertek partik, ami kell a fiatalnak, de hogy az entellektüel lelkek is érezzék a törődést van múzeum, és színház is a szállodákról nem is beszélve. Közel a tengerpart, és egy két híresség is lakik itt. Ezek ismeretében kijelenthetem, hogy Nishiwaki egy igen kedvelt turisztikai kisváros Japánban. Aki pedig a nyugalom szigetére vágyik, az nem ide jön…

Na jó, ez nem teljesen igaz, a külvárosi rész eléggé nyugodt, itt régi nagy lakóházak vannak, és még egy onsen is működik. Errefelé lakik Masaokai Tetsuo a 17 éves fiú. Ő azok közé a maroknyi fiatalok közé tartozik, akik még szívesen hordanak yukatát, ha épp nem iskolai egyenruha van rajtuk. Jó gyerek ez a Masaoka. De ő most mellékes, az osztálytársáról Karikról fogok mesélni.

 Épp a buszra vártak. Zulu Karik és Inoshishi Shido. Mindig együtt mentek haza, legalább is Shido eléggé akaratosan ráakaszkodott Karikra mondván eddig senkivel nem tudott hazafelé menni, mert senki nem lakik olyan messze és arrafelé, mint ő. De most, hogy Karik az új osztálytárs, aki már annyira nem is új elvégre ekkor már majdhogy egy hónapja szívta Japán, valamint Nishiwaki füllett levegőjét most, hogy ideköltözött minden más. Már van, akivel dumálhat út közben, és nem unatkozik. Karik nem igazán rajongott a társaságáért, de hát mit tehetne ellene, eléggé bosszantó témákkal hozakodott elő, állandóan előjön például a szerelmi életével, amiről ha valaki hagyná, hogy annyit beszéljen, amennyit akar napokig jártatná a száját. Legalább is Karik meg volt róla győződve.

Néha már úgy érezte a kelleténél jobban beavatja a magánéletébe.

Most legalább hallgatott. Hevesen rázta fekete fehér csíkos legyezőjét, mert bár még csak június eleje volt a hőmérő higanyszála előszeretettel nyaldosta a 30° -ot. – Soha nem fogom megszokni – gondolta Karik – nem szerette a forróságot de az még hagyján, ezt már tapasztalta Magyarországon de ami itt folyik az egészen más. Nishiwaki éghajlata szubtrópusi és ha van egy kis sütnivalód sejtheted milyen pompás amikor a semmiből olyan záporeső zúdul az ember fejére, hogy köpni nyelni nem tudsz, közben persze pára és forróság van. Karik drámaian fogta fel az egészet, természetesen minden ellene van, odafenn valakik jót vihorásznak rajta, mert amit elképzelt Japánról és amit valójában átélt az elég nagy ellentétben volt egymással. Bizony, és még a levegő is fullaszt. Kihúzta a balszerencse kártyáját, a francba, ez biztos így van.

- Azért adtam oda a legyezőmet, hogy használd – törte meg a csendet Shido, arra legyezőre gondolt, amit még pár hete adott Kariknak, mert látta rajta mennyire megviseli a meleg, aznap még rosszul is lett. Karik kissé bambán nézett a fiúra, két kezét a pad támlája mögé téve ült, …mit ült, lábát széttárva szinte lefolyt a padról, várva egy kósza szellőt ami a lehető legnagyobb felületen érje.

- Ja, hát az nincs nálam – Karik szeme előtt megjelent az ominózus legyező, amin egy nagyon gyerekes anime szereplő van, nem is tudta, hogy mennyire menő. Pikachu. – majd szerzek egy sajátot, és visszaadom.

- Nem kell – tiltakozott Shido - tartsd csak meg neked adtam - Karikra mosolygott, aki csak a szeme sarkából nézett rá egy pillanatra majd vissza előre az út túloldalán lévő park felé, nem igazán szerette, ha rámosolyognak az osztálytársai, - tuti valamin törik a fejüket – így gondolta – elvégre melegek, ezek mindig törik valami undorítón a fejüket.

Shido amúgy is elég gyanús már ránézésre is, a jobb arcát majdnem eltakarja a haja, és nem azért mert emós hanem mert így „badass” a megjelenése, Karik megkérdezte, ezért tudta. A másik szemével meg, amit nem takar haj, úgy fürkész, mint egy sas, egyenesen ijesztő. Persze Karik nem ijed meg tőle, mert ő nem fél, csak elővigyázatos. Még így is Shidóban bízik meg legjobban, mert értelmes srácnak tűnik.

- Figyu Karik, – szólalt meg tűnődve és összecsapta a legyezőt rátámaszkodva a pad támlájára odafordult hozzá, Karik felhúzta magát normál pozícióba, mert már kényelmetlen volt a terpeszkedés.

- Hm?

- Miért hosszú a hajad? –  Inoshishi Shido olyan arcot vágott, mint amikor egy kisgyerek kérdezi az édesanyjától, hogy miért nem esnek le a repülők a földre, ha nem is csapkodnak a szárnyukkal. Karik felettébb szórakoztatónak tartotta ezt az arcot.

- Mer megnőtt – vigyorgott, csillogtatva fényes fehér fogait

- Na ne mond! – forgatta a szemét Shido - De miért növesztetted?

- Miért? – ismételte Karik és maga elé nézve elgondolkodott fintorra húzta száját – Én nem szeretem, csak hogy tudd. Nem miattam hosszú. Ennek megvan az oka, anya az oka. Igen, anya és a vér szerinti apám Big Zulu. A fiú mélyen elgondolkodott, majd Shido róka szemébe nézett. Ő kérdőn pillantott vissza rá

- Big Zulu?

- A vér szerinti apám Bafana Zulu, vagyis csak Big Zulu, így hívtam kiskoromban és ráragadt.

Shido csak bámult. Elképzelve, hogy Kariknak egy afrikai az apja, már mondta neki, de egészen elképesztő. Hihetetlen.

- És ő mennyire fekete bőrű?

- Hahahaha! – Kariknak ez megint viccesen hangzott – Big Zulu fekete. – kezdte a választ vidáman de elcsendesült egy pillanatra – Én meg fehér. – tette hozzá egy morzsányi bánattal a hangjában - Én tehetek róla, hogy elhagyta anyut. Akaratomon kívül, de sajnos én. – Shido érdeklődve figyelte

- Nézd, - kinyújtotta karjait előre, az új egyenruha volt már rajtuk, rövid ujjú fehér ing és fekete nadrág - olyan fehér vagyok, mint a frissen meszelt fal, anyám fehér de Big Zulu fekete és én, pont mint anya, Big Zulura csak a hangom hasonlít egy kicsit meg ümm… - mondhatott volna még valamit de nem mondta. - Hahahaha! – nevetett inkább kissé keserűen - Sejtheted mit képzelt anyáról, mikor megpillantott engem. Bent volt a születésemnél és teljesen kiakadt, amikor meglátott. Biztos szar lehetett – tűnődött el apja akkori érzésein -  Próbálták megállítani de nyilván semmit nem ért, azonnal otthagyta anyát, ott a szülőszobán. Anya azt mondta ez volt élete legrosszabb napja. Ő sem értette, miért nem vagyok megfelelően pigmentált. Bafanát nem is látta másfél évig, ő visszament Dél Afrikába, kurvára nem hitte el, hogy a fia vagyok.

- Nahát, erre nem is gondoltam pedig már meséltél a vér szerinti apádról, de így belegondolva meg lehet érteni a helyzetét, ilyenkor mindenki arra gondolna, hogy háát a gyerek nem az övé.

- Ja, arra. De anya nem akarta, hogy Big Zulu egész életében abban a hitben éljen, hogy én nem vagyok a fia és, hogy jól átverte anyám.

Kereste, Big Zulut, próbálta elérni minden eszközzel, amivel csak lehet, de nem sikerült. Ő soha többé nem akarta látni anyát.

De anya kurvára kitartó volt, csak egy apasági vizsgálatért könyörgött, mert ugye tudta, hogy az bebizonyítja, hogy az övé vagyok. Nem akarta, hogy ez az egész így végződjön, szóval kábé Bafana agyára ment. Minden hónapban küldött neki egy borítékban képeket rólam csak annyi szöveggel a hátoldalukon, hogy „a fiad” minden egyes hónapban. Azt hiszem, biztos lehetek abban, hogy az első ilyen küldemények egyenesen a kukában landoltak. De anya még mindig küldte azokat a fotókat. Még akkor is, amikor már a kapcsolatuk biztos nem volt helyrehozható, mert anya már megismerte apát, és terhes volt az öcsémmel. Big Zulunak ekkor már gyanús lehetett a rengeteg fotó, anyának semmi oka nem lett volna rá, hogy küldözgesse őket ha nem vagyok tényleg a gyereke. De ő teljesen el akart zárkózni anyától. – Karik elhallgatott és lefelé görbült szájjal bólogatott maga elé – Pont mint egy mexikói szappanopera. Némi ottani családi nyomásra, mert a nagynéném és a nagyanyám elkezdtek gyanakodni, végül Bafana elment Magyarországra, hogy beszéljen anyámmal. De persze főleg azért, hogy legyen meg az a fránya vizsgálat.

Hát amikor megjött végre a teszt eredménye akkor volt ám hüledezés, hehe onnantól mindent megtett, hogy valahogy legyen hozzám köze, de anya új kapcsolatát meg nem akarta szétszedni. Apa nem haragudott rá, elég jól kijönnek egymással, ezért nem zavarta, hogy az ő nevét kaptam meg, ez Bafanának nagyon sokat jelentett. Rengeteg időt töltöttünk együtt, majdnem minden nyarat ott töltöttem náluk. Mivel keveset látom egyik fontos dolog, hogy olyat tegyek, amire büszke lehet, akár milyen mesze is vagyok től…

Ekkor egy busz zúgott el előttük. A két fiú egyszerre pattant fel, de már hiába, senki nem állt a megállóban senki nem akart leszállni sem, a pad amin ültek meg jó tíz méterre volt a megállótól. Kényszeresen elnevették magukat, annyira elbeszélgettek, azaz Karik annyira elbeszélgetett, hogy el is felejtették a buszt.

- Basszus, – mondta Karik – ez totál miattam van, bocs. – jobbra nézett, a Nishiwaki Reform fiúiskola falai egy pár méterre volt tőlük – Akár be is mehetnénk valami plusz órára – jegyezte meg ironikusan, Shido csak mosolygott.

- Tényleg, jut eszembe, nem csatlakozol egyik klubhoz sem? – közben visszaültek a padra, a következő busz negyed óra múlva fog jönni. 

- ömm nem, van egy komoly pankrátor szervezet a közelben, majd elmegyek és jelentkezek. Remélem felvesznek, mert már kezdek kijönni a gyakorlatból, az itteni tesi órák nem valami megerőltetőek. – elcsendesedett – Tuti nem vagyok már formában, ha ezt megtudná a mester… - motyogta inkább magának mint Shidónak. lehajtva fejét, egyenes szálú szőke haja függönyként takarta arcát. Mindig frissen mosottnak tűnt, Shido néha még a sampon illatát is érezte, könnyen érezhette, mivel mellette ült minden nap. És bár volt kapcsolata, és azt soha fel nem adná, úgy gondolta Karik különlegesen szép srác, a szemeibe belenézni egyszerre káprázatos és ijesztő, olyan világoskék, hogy, megfordul a fejedben lehet, ha nagyon sokáig néznéd előbb utóbb keresztüllátnál rajta, keresztül a szemein és akkor meglátnád az agyát. Kariknak elképzelése sem volt, hogy itt Japánban ő mennyire nagy látványosság.

 - Anyum akarta, hogy megnőjön a hajam, – folytatta Karik a korábbi témát – és ha vágni kellett ő vágta, de sose sokat, csak igazította. Egyrészt valamiféle dacból Big Zulu felé, mer meg akarta mutatni, hogy… - elhallgatott, és kicsit mást mondott, mint a valóság - még ha nem is örököltem tőle semmit külsőleg, mégis, mennyire aranyos már a gyerek így is, ahogy kijött a likból. hehehe Ezért van a hajamnak köze Big Zuluhoz, és ha anyámmal nem váltak volna szét akkor talán nem lenne most ez - úgy fogta a haját és mutatta Shido felé, mintha valami földönkívüli élősködő lenne a fejéhez tapadva.

Shido értetlenül mosolygott – Kariknak tényleg elképzelése sincs…

- De anya nem csak Big Zulu miatt, hanem maga miatt növesztette az ÉN hajam – a fiú csak úgy meresztette a szemét Shidóra „Na, ehhez szólj hozzá ” nézéssel – valami eszement anyás okból megtetszett neki így hosszúan, és azt mondta mindig is egy hajas babára vágyott! – hangja egyre felháborodottabb lett – Legyen kinek a haját fésülni és fodrászkodni rajta! Amíg baba vagyok addig oké, mert nem is fogom fel mi folyik körülöttem!! De anya akaratos egy nőszemély! Valahogy, mindig elérte, hogy neki legyen igaza, és amíg gyerek vagyok addig ő dönti el mi merre hány méter!! És addig vagyok gyerek amíg felnőttkorba nem lépek. Valójában túl jó vagyok, mert szót fogadok neki, ezt gondolod most, de tudom ha idő előtt lenyíratnám, akkor anya nagyon szomorú lenne – Karik arca bánatos lett, Shidónak nem tetszett az a  „lenyíratnám” szó – Magyarországon már tizennyolc éves koromban lenyírhattam volna, de most megint várhatok éveket. Mielőtt idejöttünk több mint a felét levágattam anya tudta nélkül, amikor meglátta nagyon kiakadt, le is kevert egy kurva nagy pofont, - győzelemittasan nézett a fiúra - elgondolkodtam vajon miért ez a ragaszkodás ennyire, aztán rájöttem, vagyis ez a leg logikusabb magyarázat. Anya azt hiszi ez valami kapocs, amit ha elszakítunk, akkor már végleg nem leszek az ő kicsi ártatlan fiacskája, akit régen babusgatott. – és tudálékosan hozzátette – Chö, sajnos nincs tisztában avval, hogy már rég nem is vagyok az. – Karik Shidóra nézett, hogy figyelte-e egyáltalán.

- Értem. Nálunk is hasonló a helyzet csak apuval, mondjuk már nem nagyon, de ő se fogadta el, hogy a felnövünk előbb utóbb. Pölö észre se akarta venni, amikor Tsukikóval jártam, elég égő jelenet volt, amikor végül is leesett neki. – Shidónak felcsillant a róka szeme – Elmesélhetem?

Karik szemei kikerekedtek.

- Ne! Nem szükséges, - tiltakozott - kérdezz inkább a hajamról! – Akármit csak meleg sztorikat ne, így gondolkodott Karik.

Shido egy kicsit elszontyolodott, de örült annak is ha Karik magáról beszél.

- Milyenre vágatnád le? - kérdezte Shido

- Miki style – mondta Karik egyszerűen és elvigyorodott, Shido ezzel egy időben elfehéredett.

- K-kopaszra!!?

De hirtelen Karik Shido háta mögé mutatott, Matsuyama-sensei volt az, az osztályfőnökük, megállt az autójával. A sensei arca fáradtnak tűnt és borostás volt, de ez nála a mindennapos megjelenés. Hát igen, akinek gyereke születik…

- Merre mentek Zulu-kun!? - kiáltott ki az autóból

- Befelé a városba!

- Gyertek, elviszlek benneteket – intett feléjük. A fiúk egymásra pillantottak majd gyorsan felkapták a táskájukat és beszálltak a kocsiba. És Matsuyama-sensei hajtott befelé a Nishiwaki belvárosába ahol mindig történik valami, ahol partik vannak és a szerelmesek hangosan énekelnek, ahol akármikor befizethetsz egy kalandtúrára a dzsungelbe ha épp olyanod van és nem szabadulhatsz élmények nélkül.

FIN